Buhára szívében, Közép-Ázsia egyik leghíresebb városában, a fürdőzés mindig is a higiénia, a hagyomány, a gyógyulás és a közösségépítés forrása volt. A város hamamjai, vagyis nyilvános fürdői több mint ezer éve alakítják a mindennapi életet, és az iszlám világban az egészség és a vendégszeretet szimbólumainak számítanak.

Ezek közül a Hammam Bazori Cord a legrégebbi, még ma is működő fürdő, amely az 1500-as évekre nyúlik vissza. A hőmegtartás és a bonyolult vízrendszer fenntartása érdekében részben a föld alá építették; kupolás termei a kő és a gőz révén sugározzák a meleget. A látogatók egy sor boltíves termen haladnak át, amelyek mindegyike más hőmérsékletet és ritmust kínál, és a kata goombazban, vagyis a nagy kupolában ér véget az út: ez egy magas hőmérsékletű kamra, ahol a híres „csonttörő” masszázstechnikát alkalmazzák.

Ez a masszázs, amelyet hét generáción át örökítettek át iráni mesterek, ötvözi a nyomást és a pontosságot egy olyan rituáléban, amely egyaránt intenzív és felüdítő. E masszőrök hagyományvonalát töretlenül őrzik, mesterségüket a családi hagyományok és maga a hamam élő történelme őrzi.

A fürdőzés után a vendégek felmennek egy föld feletti pavilonba, hogy pihenjenek és teázzanak – ez az utolsó lépés a lelassulás útján egy olyan kultúrában, amely nagyra értékeli a türelmet és az elmélkedést. Itt a beszélgetés váltja fel a gőz zúgását, és a hőségből a nyugalomba való átmenet is az élmény részévé válik.

Még a modern vízvezeték-hálózat és a magánélet kényelmének korában is a hamam továbbra is központi szerepet tölt be Buhára társadalmi életében. Ez az a hely, ahol történeteket mesélnek egymásnak, ahol az ember megújul, és ahol az ősi hagyományok csendesen tovább élnek ennek a Selyemút-városnak a kupolái és udvarai alatt.